Bejegyzés

Thomázy Tímea

A Bíbor Kör Iskolák, és én….

/in /by

Egán Erzsébet tollából:

Minden 2.5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is rátaláltam “véletlenül”a Crimson Circle re. Adamus Szt.Germaint ismertem, Kuthumi Lal Singhet is, meg Kryont, meg a számtalan Felemelkedett Mestert, meg jónéhány tanításukat is, de a C.C.ről (Bíbor Kör – a szerk. megjegyzése) nem volt tudomásom. De űzött, hajtott a tudás szomjam, akkor már 23 éve.

Elvégeztem amit lehetett, amit bebúrkoltak a Természet gyógyászat, a new age. az ezoteria köntösébe. Ha most egy összegben a kezemben lenne a pénz, amit elköltöttem a saját fejlődésemre, felébredésemre, akkor most minden meghírdetett C.C. iskolát, beleértve a kűlföldön tartandókat is, egy összegben be tudnám fizetni. Megjegyzem, milliós nagyságrendről beszélek. Ezen kis kitérő után, visszatérek az én kis felfedezésemre, hogy létezik egy úgynevezett Új Energiás csoport, amit Szt.Germain hozott létre, a világ Shaumbrái számára. Még azt sem tudtam pontosan, hogy mit jelent  az hogy Shaumbrának lenni, de majd kiugrott a szívem már a szó hallatán is. Minden idegszálammal éreztem, hogy nekem hozzájuk kell tartoznom. Ők az én igazi családom./ egyébként az igazi családomhoz, gyerekkoromban semmi vonzódást nem éreztem. Ma már tudom, hogy ez az egyik leg alapvetőbb Shaumbra tünet./

Azonnal utánanéztem a magyar Shaumbra Iskola képzéseinek, és döbbentem vettem tudomásul, hogy számomra akkor, elérhetetlen összegbe kerül a képzés. Miután észhez tértem, azonnal felhívtam Thomázy Timit, az egyik magyar nyelvű oktatót. Érdeklődésemre, közölte, hogy az összeg valós, és nem is nagyon folyik oktatás csak angol nyelven, mert a diákok jelentős része külföldi. Ez csak tovább növelte haragomat, miszerint, micsoda dolog az, hogy ilyen hatalmas összegben szabják meg a tandíjat, ezt csak tényleg külföldiek tudják megfizetni, ezért hát nem is csodálkozom, hogy nincsenek magyar hallgatók. Timi nagyon kedves volt, elköszönt, és akkor kezdődött az én kálváriám.

Égtelen zokogásban kerestem vígaszt, veszekedtem Szt. Germainnel, felelősségre vontam minden égi ismerősömet, hogy micsoda igazságtalan dolog ez. Ha valaki ismeri Reményik Sándor műveit, azok közül is a Kegyelem című versét, akkor van elképzelése, hogy milyen állapotba hoztam magam. Miután dagadtra sírtam a fejem, elfáradtam, hüppögve, erőtlenül ültem, egyszer csak megszólalt egy hang a fejemben “Teremtsd meg a rávalót!” Micsoda? kérdeztem, fel sem tűnt hogy beszélnek hozzám…akkor nem. De attól a perctől kezdve dédelgettem az álmomat. Úgyis a C.C.-hez fogok tartozni, úgyis elvégzem az összes iskolájukat, sőt! Tanítani is fogom az Új Energiát. Azért is megcsinálom!

De amint az lenni szokott, az élet ment tovább, és én tettem a dolgom, nem gondoltam a C.C.re többé. Továbbra is tanítottam  az Új Energiáról az akkor még Fénykörnek nevezett kis csoportomban, A tudatomban örökre beleégette magát az Új Energia. Égett a vágy  szívemben, hogy a Bíbor Körhöz tartozzak, de valahogy többé nem kerestem az utat hozzájuk. Azt hittem elérhetetlen…De átneveztem a kis csoportomat Bíborkának. Kinevettek, nem érdekelt. Azt tudtam hogy Bíbor Körnek nem nevezhetem, de mégis így legalább éreztettem hogy valami közöm van hozzájuk, hiszen az Ő tanításaikat adtam tovább, napról napra nyomon követve hol tartanak.

Aztán egyszer csak, jóval 2 év eltelte után, a semmiből, jött a gondolat: nézd meg a Shaumra Iskola oldalát! Minek? kérdeztem magamtól, hogy lássam hogy még drágább lett a tandíj? Nem nézem! ..De miután többször jött a gondolat pár napon belül, tudtam hogy ez üzenet. Hiszen a munkámat is így végzem, gondolat csomagokat kapok, hallgatok az intuíciómra, egyszóval mint minden Shaumbra.

Izgatottan kerestem, és rátaláltam A Centro da Vida (Élet-központ) oldalra. Leírni szavakkal nem tudom az érzéseimet, a gondolataim mint megannyi villám cikáztak. A patakzó könnyeimtől alig látva, olvastam a 2017-re kiírt iskolákat, Timi és Robi vezetésével. Majd felrobbant a fejem Szt Germain szavaitól, miszerint “minden eljön hozzád, csak engedd meg! 3 bűvös szó: Választás, Elengedés, Megengedés.” Az elmúlt évek Tanításai: Tóbiás. Szt Germain, Kuthumi, és a többiek, mintha mind egyszerre beszéltek volna hozzám. Összeállt a puzzle minden darabja: eljött az idő, megértem rá, éreztem hogy a start vonalnál állok. És a legfőbb akadály sem volt már akadály. Tudatosult bennem, hogy van rá pénzem. Elkezdhetem…Az álmom kezdett valóra válni…

Azonnal írtam Timinek, hogy van e még hely a NES re? Ugyanis én a nagytudású, eldöntöttem hogy a NES kell első körben nekem, hiszen azt tudom használni a terápiás munkám során. Én naív, azt hittem én döntöm el, de akkor már az Isteni Részem átvette az irányítást, észrevétlenül, könnyedén, puhán, a maga szelíd módján, ahogyan Ő dolgozik. Addig olvasgattam a Centro da Vida oldalt, mígnem azt éreztem, hogy nekem ott kell lennem az akkor 2 hét múlva induló, Szexszuális Energiák Iskolában.

Ott voltam, és bizton mondhatom, hogy életem egyik legcsodásabb élménye volt. Én azt hittem odáig, hogy szeretem magamat., Gondját viseltem a testemnek, fürdettem, szép ruhákba öltöztettem, feldíszítettem, sőt! beszéltem hozzá. Mindezeket tanítottam is. De az a megközelítés, ahogyan Tóbiás tanította, valahogyan egészen más volt. Mintha mindkét felem, a női, és a férfi is egyként, egyszerre éltek volna bennem, egymást tisztelve, szeretve, teljes összhangban egymással. És ez azóta is úgy van. Több mint 20 év távlatából megértettem végre, hogy mit jelent magamat szeretni, elfogadni, fenntartás nélkül, ahogyan Adamus mondja, hogy minden és, ha, és de, nélkül. Hogy elegendő vagyok, egyedül, és nincs szükségem senki szeretetére, mert ha úgy szeretem magamat, ahogyan Tóbiás tanítja, akkor Egész Vagyok, igazán önmagam vagyok.

Mondanom sem kell, hogy alig vártam a 2 múlva induló NESt. Égtem a vágytól a folytatásra. A legmerészebb álmaimat is felülmúlta. Elolvastam ugyan az összefoglaló előzetest, de minden napja újabb és újabb meglepetéssel szolgált.

Ma már tudom, hogy hónapokkal előtte megkezdődött a felkészítésem, tisztításom az összes iskolára. Nem túlzok azt hiszem, ha úgy fogalmazom meg, hogy az életem 180 fokos fordulatot vett a NES után. Egyszerűbbé, könnyedebbé váltak a dolgok. Az elvégzett gyakorlatok, teljesen átformálták a nézetemet emberekről, helyzetekről, materiális dolgokról.

Azt hittem később folytatom a soron következő iskolával. Igazam lett, csak nem később, hanem azonnal amint kezdődött. A PASS volt az. Szenvedélyed Felfedezése. Újabb meglepetésben volt részem önmagammal. Rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem magamat eléggé. A gyakorlatok  felszínre hozták mindazokat a szerepeimet, amiket önként játszottam, szükségtelenül. Elrabolva az időmet, energiámat, csorbítva az önbecsülésemet. Ekkor értettem meg, hogy miért nem volt kedvem már tenni olyan dolgokat, amiket régebben szívesen tettem. Eltűnt a szenvedély belőlük, és akkor bizony tovább kell lépni, el kell engedni ami már nem szolgál engem. Választ kaptam sok gyötrő kérdésemre, végre értettem, hogy miért aludt ki bennem a láng. Már nem tudtam megállni, és nem is akartam.

Alig vártam a Dream Walkert hogy kezdődjön. Ő következett a sorban. Nem túlzok ha azt állítom, hogy minden kérdésre, ami a halállal, és az utána következő “élettel” kapcsolatos, arra mind választ kaptam. Mióta ezt az utat járom, 26 éve, egyre kuszábbá vált ez a téma. Voltam a vallás útvesztőjében 7 évet. Több gyülekezetet is látogattam, és mondhatom nem hogy megleltem a lelki békémet, inkább egyre frusztráltabb lettem. Úgy éreztem elsorvad a lelkem, és egyre vadabbúl kerestem a választ az élet, a halál, és a halál utáni lét kérdéseire. Hát a Dream Walker egyetlen kérdésemet sem hagyott válasz nélkül. Majd szét vetett az öröm, legszívesebben beleordítottam volna a világba, hogy :Vigyázz vallás ! Jövök! És hogy mennyire igaza volt Jeshuának, mikor azt mondta, hogy “Ha megtudod az igazságot, felszabadít”, és tényleg ez történt. Éreztem a lelkem mélyén, hogy azok az igazságok, amiket ott megtudtam.

Ezt a 4 iskolát 4 hónap alatt végeztem el. Igaz hogy mindegyiknek teljesen más a témája, mégis úgy éreztem, hogy egyik feltupírozta a másikat. Nem épülnek egymásra, nincs ajánlott sorrend, mégis összefüggnek, egybeolvadnak, így adva mindenre kiterjedő, átfogó képet. Lehet hogy túlzásnak hangzik, hogy sorsmegváltoztató szerepe van, pedig nem túlzás. Tényleg átformál, átalakít, felébreszt ősi tudásokat, megtanít szeretni, tisztelni, becsülni magamat, elfogadni embereket, helyzeteket. Sorolhatnám végeláthatatlanul hogy mennyi mindent kaptam általuk.

Még csak június vége van, de én nagyon várom már az őszt, mert folytatjuk. Köszönöm Tóbiásnak, Szt. Germainnek, Timinek, Robinak, Geoffnak, és mindenkinek aki lehetővé tette hogy ez a sorozat létrejöhessen. És nem utolsó sorban köszönöm magamnak is, hogy elég bátor voltam meghallani az igazságot, még ha sokszor kellet is felülmúlnom önmagamat. Rengeteg értékes tudás került a birtokomba Mert más hinni, és más tudni.. Hálásan köszönöm.

Thomázy Tímea

A halál szépsége

/in /by

lea

Nyomtatás Letöltés PDF-ben 

DreamWalk tapasztalatok
Lea Hamann írása

Csörgött a telefonom. “A segítségedre van szükségem, rákos vagyok már 10 éve és nem akarok meghalni. Tudnál nekem segíteni?” kérdezte egy izgatott hölgy. Vettem egy mély lélegzetet és azt mondtam: “Nem vagyok biztos benne, hogy tudok neked segíteni abban, hogy ne halj meg de én igazán szeretnélek megtanítani, hogy hogyan lélegezz.” És így el is kezdődött. A kliensem hívott minden héten hogy megtanulja a mély tudatos légzést. A harmadik közös foglalkozásunk után, azt mondta nekem, hogy nagyon relaxáltnak érzi magát miközben lélegzik és, hogy az az intenzív fájdalom amit folyamatosan érzett, rövid pillanatokra eltűnt. Az ügyfelem szakértője volt mindenféle típusú energia munkának, gyógyító technikáknak, mindenkit és mindent ismert. Amit felfedeztem az az volt, hogy egyik általa ismert technika sem hozott szeretetet az életébe. Ami az összes technikában közös volt az az, hogy segítettek neki egyre mélyebben és mélyebben belemerülni az elméjébe, a félelmébe és a mély áldozati energiába.

Van egy olyan kép, melyet az áldozati energia hoz létre és elsősorban azok az energiák, melyek az elmével dolgoznak, néhány évvel ezelőtt majdnem egyenesen belesüllyedtem abba az energiába. De most már ismerem a Légzést, tehát a lélegzetem könyed kellemességében tudok maradni, bármilyen gondolati vihar is tombol az ablakaim előtt. Megteremtettem a biztonságos és békés teremet, ahol az ügyfeleim elméje nem tud megzavarni. Egyik terápiás foglakozás a másik után és a klienseim élvezték a közös nyugodt terünket. Minden egyes foglalkozásra a halálfélelmével és a fájdalmainak történetével érkezett – és áttekintettük az összes dolgot az alapokig, hogy feloldjuk és túllépjünk rajtuk miközben lélegeztünk.

A csata, melyet a kliensem vívott a betegsége és a teste ellen és saját maga ellen, azt okozta, hogy elakadt, leragadt, mert a harcolás ezt teszi. Nem tudsz lélegezni és harcolni egyszerre, tehát a foglalkozásainkon megtanult egy új módot arra, hogy önmagával együtt legyen – egy sokkal szeretetteljesebb és szelídebb módot. A szavai könyedebbek lettek. Az a mód, ahogy önmagáról beszélt sokkal szeretetteljesebb lett. Egy kis csodát ünnepelhettünk, mikor legelőször képes volt nevetni saját magán.

Természetesen beszéltünk arról is, hogy milyen szituációban van, a félelmeiről a haldoklással kapcsolatban és a betegségéről. Lélegeztünk és rengeteg régi energiát engedtünk el – számos eddig zárva tartott ajtó meg tudott nyíllni. Az egyik nap elértünk egy ponthoz, ahol észrevette, hogy neki valójában volt választási lehetősége. Korábban nem rendelkezett ilyen tudatossággal. Az élete a küzdelmekről szólt, a dolgokkal való megbírkózásról és a túlélésről. Most volt az első alkalom, hogy lehetősége volt választani. Azt mondtam neki, hogy hagyja meg magának ezt a választási lehetőséget egy darabig és jöjjön vissza, amikor már többet tud róla. A következő alkalommal, amikor felhívott, a hangja más volt könnyed volt és gyengéd. Azt mondta: “Tudod, az elmém mindig is azt mondta, hogy túl kell élnem, harcolnom kellene a betegségemmel, de a szívem azt mondja: Haza akarok menni. Tudnál nekem segíteni abban, hogy haza jussak?” Ezzel a mi DreamWalkunk elkezdődött.

Beszélgettünk a halállal kapcsolatos felfogásáról. Azt mondta: ” A halál az hideg, a halál az a sötétség és a halál az az anyám sikolya, aki meghalt, mikor még fital voltam.” Én már elég sokszor megtapasztaltam magának a halálnak ezt a területét, hogy ismertem azokat a sötét szakadékokat, de ismertem a haldoklás gyengéd és méltóságteljes módját is. Ismerem a halál szépségét. Ezért meghívtam, hogy hagyja el azt a sötét területet és próbáljon ki másikat. Viccelődtünk azon, hogy egy házat számos módon el lehet hagyni. Bizonyára ki tudsz ugrani az ablakon keresztül. Áshatsz egy lyukat a padlón és a ház alapozásán keresztül, vagy egyszerűen kinyitod az ajtót és kisétálsz rajta. Hogy szeretnéd elhagyni a házad? Hogy szeretnél meghalni?

A konzultációinkon, melyeket már napi rendszerességgel tartottunk, megízleltük a halál szelíd és gyengéd terét. Lélegeztünk együtt, egyensúlyba kerültünk a testünkben és aztán megnyíltunk az azon túli szintekre is. A testen túli területek felé, a fizikális tüdő lélegzetén túlra, a 3 dimenziós világunkon túlra. A halál az egy nyitás, egy megnyílás valami más felé, számodra valami sokkal többet jelentő dolog felé. Tehát hagytuk, hogy minden egyes lélegzet egyre többet nyúthasson számára ebből az új tapasztalásból. Egyre többet önmagából. A lélegzet elvezette őt ahhoz, hogy gyengéden a saját lelke karjaiba hulljon, mely már várt rá. Csak arra várt, hogy a karjaiban tarthassa, hogy vele lehessen. A kliensem szerelmes lett abba a térbe, abba az állapotba. Hetekkel azelőtt ő mindig csak beszélni akart és vitatkozni és átbeszélni a problémáit velem. Most pedig folyton azt kérdezte, hogy “Elkezdhetnénk most azonnal a légzést?”

Azóta, hogy meghozta a saját döntését arról, hogy elhagyja a fizikai testét, a teste elkezdett lelassulni és bizonyos mennyiségű fájdalmat is érzett, mivel a teste olyan sok energiát raktározott el magában. Mivel a rák átterjedt az egész testére, a tüdeje megtelt folyadékkal. Minden második napon le kellett hogy csapolják a folyadékot belőle, így a légzés nehezebbé vált. Köhögni kezdett és a lélegzetvétel már nagyon fárasztóvá vált számára. Így felfedeztük, hogy “A tüdőm nélkül is képes vagyok lélegezni! Túl tudok lépni a tüdőmön és képes vagyok lélegezni a teljes testemmel! Még a füleimmel is tudok lélegezni!” (A kliensem lánya visszajelzett nekem, hogy ezek után a légzéses konzultációk után az anyukája kivirult és még járni is tudott.) Megtapasztaltuk, hogy ő valóban képes volt a testén túllépni, miközben, a fájdalom áttranszformálása és az elengedési folyamat elég intenzíven zajlott. A célunk az volt, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a testet, hanem az, hogy segítsük az átalakulást megtörténni egy méltóságteljes és könnyed módon.

Néhány nap eltel és hirtelen ott termett egy erős ritmikus ütem, mely a teljes lényét sugározta a külvilág felé. Már korábban tapasztaltam ezt a tipusú ritmusos ütemet a várandós nőkkel folytatotta munkám során. “Szóval ez a halál ritmusa”–  gondoltam. Lassú volt, gyengéd és minden egyes nappal egyre gyakoribbá és uralkodóbbá vált. Egyik nap jelen volt a testében, a következő nap nagyon messze járt.

A családja abban az időben elkezdett egyre többször kapcsolatba lépni és konzultálni velem. Megijesztette őket, hogy látták nem képes többé világosan beszélni, vagy gondolkodni. Mondtam nekik, hogy ez az elengedési folyamat része. Minél előbb elengedi az elméjét, annál egyszerűbb lesz az átkelése. Éreztem, hogy a jelenlétem segített kiegyensúlyozni a szituációt a családben azzal, hogy beszélgettem a lányaival – még a férjeik is elkezdtek emaileket írni nekem. Néha az apró dolgok zavarnak össze minket, mikor egy személy haldoklik. A családtagok elfelejtenek aludni, pihenni vagy akár még enni is, mert annyira el vannak foglalva azzal, hogy megértsék mi is történik. Azon aggódnak, hogy lekésik a halál pillanatát, vagy hogy lemaradnak egy fontos pillanatról, amikor az utolsó szavait szeretné a haldokló elmondani. Így hát azt mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg, menjenek haza, egyenek és aludjanak és értsék meg, hogy most már érezhetik is az anyukájukat és nem csak úgy, vagy olyankor amikor látják, vagy megérintik őt.

Egyik nap az átkelésének ez a ritmikus üteme oly messzire vitte őt, hogy a lelkének a nagyobbik része már messze járt. Ezen a napon abbahagytam a hús evést (a DreamWalker iránymutatások szerint cselekedtem) és elkezdtem az egy órás tudatos légzésem. Még nem hagyta el teljesen a testét, de az energiájából sok már elhagyta a mi dimenziónkat. Gyermekként féltem a földközeli birodalmaktól. Képes voltam az összes szellemet és elhunyt embert észre venni, meglátni és érezni a jelenlétünket. Így, eléggé meg voltam lepve, amikor a földközeli birodalmakba léptünk át vele együtt és egyáltalán nem tapasztaltam félelmet. Néhány nap eltelt. Minden egyes nap egyre több energiája távozott ebből a három dimenziós állapotból. Nyugodt volt. Lassan kiépült a családjával is a kapcsolatunk és éreztem, hogy a fizikai halálának a napja egyre közeledik.

Nem sokkal azután, hogy elhagyta a testét, képes voltam megérezni a kliensem múltjából egy sötét energia hullámot, halál-emlékeket, melyeket korábban megtapasztalt előző életei során és olyan halál-ösvényeket, melyek a családjában történtek. Ezeknek az energiáknak hihetetlen húzó ereje volt. Ezek hívogatták – újra – hogy ismét belezuhanjon a halálnak ezen űrjébe, hogy megtapasztalja a félelmet, a fájdalmat és a magányt. A közösen elvégzett munkánk minden tiszteletével együtt is tudtam, hogy nem tudom tétlenül nézni, hogy a lénye le lesz húzva arra a sötét helyre. (Abban a pillanatban a lánya épp felhívott azzal, hogy  “Valami hátborzongatót érez. Azt érzem, hogy az anyukám nem tud meghalni. Úgy érzem, hogy valami elakadt. ”) Szóval ő is érzékelte ezeket a régi energiákat, természetesen.

Kimenekülés a sötét depresszív állapotból, korábban még soha sem csináltam ilyet, mondtam a lányának, hogy üljön le az anyukája ágya mellé és lélegezzen úgy 30 percig, miközben én is lélegzek majd velük. Tart állapotba kapcsoltuk a Telefont, és elkezdtem lélegezni. A kliensemet összegubbasztva és tele félelemben találtam. Amikor megérezte a jelenlétemet, megnyílt egy kicsit. Az egyik lábamat az Anaszázi ösvényre raktam és hívni kezdtem, majd újra szólítottam. Aztán újra hívtam, még egyszer. Majd hirtelen kijött a transzállapotból és éreztem, hogy az energiái ismét áramlanak. Amikor a lánya újra felhívott azt mondta , hogy a fények és a szoba illata dramatikusan megváltozott. A kliensem arca nyugodt és pihent volt. Ismételten – kimenekülés a sötét depresszív állapotból – mondtam neki, hogy mossa meg az anyukája kezeit és a lábát és tegyen be valami könnyed klasszikus zenét a szobába. A következő reggel, csendesen elhagyta a testét. A kórház emberei és a család arról számoltak be hogy egész nap a szobában volt egy csendesen izzó fény.

Maga a Dreamwalk könnyű és nyugodt volt. Imádom azt az átalakulást, mely a Dreamwalk alatt történik. Az elmúlt életek energiái feloldódnak és az emberi személyisége mögül az angyal ragyog keresztül. Az út során annak a klasszikus zenének a viszhangját éreztem, melyet a szobában játszottak le, olyan volt, mintha egy fényszál hívta volna őt a Virágok Hídja felé. Olyan volt, mint a muzsika – a családjától érkező szeretet muzsika, mely átszűrődött azon a zenén. 12 órával később elértük a Virágok Hídját. A kliensem nagyon sokat változott, ez már nem az emberi lény, hanem az angyali lény hazatérése volt. Tele tapasztalásokkal, tele élettel. Oly sok szépség van abban a Hídon való átkelési pillanatban. Olyan szépség, melyet nehéz szavakba önteni. Minden értelmet nyer. Minden áramlik. Nincs szégyen, sem bűntudat, sem pedig sajnálkozás – az csupán az élet megünneplésének egy pillanata, az csupán egy csodás és szeretett angyal ünneplésének a pillanata.

Az angyalok találkoztak vele a híd közepénél. Elköszöntünk és néztem ahogy lassan elmegy, haza. Egy mély lélegzettel, elengedtem a Hidat, a Kristály Birodalmakat, elengedtem a Földközeli birodalmakat és visszatértem a testembe, a szobámba és a székemre, amelyen ültem. Jól esett teljesen jelen lenni a testemben a több napos két-világ közötti létezés után. Jól esett, de furcsa is volt rájönni, hogy soha többé nem fogom érezni a kliensem jelenlétét. Annyira használtnak éreztem magam, mikor magam melett éreztem. Néhány napba telt hogy pihenjek és újra összekapcsolódjam magammal.

Mondhatom, hogy Dreamwal-ozás az egyik leggyönyörűbb kaland, melyet két ember megoszthat egymással. Később észrevettem, hogy a családra is elég nagy hatással van a a DreamWalkozás. Találkoztam a kliensem családjával a DreamWalk után két héttel. Láttam egy kis szomorúságot, néhány könnyet itt-ott. De nem volt az a bánat és pusztulás érzés, melyet általában érezni, amivel találkozol egy ember halála után. Mindenki megváltozott, átalakult és oly sok dolgot engedett el.

Ez az új kezdet, az élet és a szépség egy valódi megnyilvánulása volt.

Magyar fordítás: Thomázy Tímea 2014.

Lea Hamannról:
1982-ben született, Lea Hamann együttérző segítőként tevékenykedik és azok segítője és iránymutatója, akik spirituális ébredési folyamatukon mennek keresztül. Légzés oktató és segít az embereknek újra kapcsolódni a saját feminin energiájukkal egyéni konzultációk és szemináriumok során. Lea Hamann számos éve a feminin energiák megtestesítésén munkálkodik. 2007-től Szófiát kezdte közvetíteni a nagyközönség számára. 2007. márciusától beszél rajta keresztül Szófia a havi csatornázások, közvetítések során. Szófia meghív minket arra, hogy ismerkedjünk meg újra vele és hogy fogadjuk be a lelkünk feminin energiáját. Azóta Szófia bölcsessége és szeretete elválaszthatatlan lettLea munkájától. A havi csatornázások, közvetítések ingyenesek és elérhetők a Lea weboldalán.

Forrás: crimsoncircle.com

Thomázy Tímea

Tehát mi is a HALÁL?

/in /by

 – A légzéssel az ÉLETET választjuk –

 Írta: Thomázy Tímea 2009.
Igen, egy ember meghalhat agytrombózisban, vagy rákban, vagy amiben akar! Mindegy, hogy itt a Földön lévő fizikai testében lakó lélek, vagy valami másik dimenziós része dönt erről, a lényeg az összhatás! Ha csak 1 aspektusa akar “meghalni” és elhagyni a földet, ahol a fizikai testének ruhájában járkál a 3D-ben, akkor úgysem fog meghalni….addig csak érlelődik benne… Ahhoz, hogy valóban elmenjen, minden aspektusnak bele kell egyeznie!
Mert ugye tudjuk, hiába hal meg valaki itt a 3D-ben és úgymond porrá lesz a fizikai teste, annak ellenére a Lélek még tovább él, mint ezt olyan sokan tapasztalták már! (mert ugye a test nélküli lelkeket is lehet érezni és sokan kommunikálnak is velük, attól függetlenül, hogy a földön van éppen, a Földközeli birodalomban, vagy máshol!)

Tehát mi is a HALÁL? Az, hogy egy lélek, melynek több dimenziós énje van, elveszíti a földön “szaladgáló” ruháját, melyet már nem érez komfortosnak! Amikor már nem azonosulunk egy régi ruhával, lecserélhetjük azt és újabb érdekességeket tapasztalhatunk meg, amikor ismét le akarunk születni a földre! Van aki ezt élvezi, van aki nem! Attól függ, hogy mit választ, hogyan születik le az “illető”!És miért is kell felfogni a halált feltétlenül rossznak? Még a régi magyar paraszti társadalomban is tudták az emberek, hogy a halál az az élet része! A ravatal mellett jól kisírták magukat, sőt belesegítették egymást a fájdalom és a nagy feszültség levezetésének, ezen nagyon hagyományos és szeretetteljes módjába a siratásba! A halottat mindenki látta, mindenki megfoghatta! Még a legkisebb gyermeket is odavitték és közvetlen fizikai kontaktusba került a fizikai testtel, amely már nem élt! Ez egy végtelen természetes folyamata volt az elengedésnek! Megkönnyítette a családtagok számára is a folyamatot! …és ami a temetés után történt? Az volt a Halotti tor! Az eszem-iszom, dínom-dánom! Ittak a halott egészségére! Vele mulattak, hiszen még ott volt a közelben….

A halál természetellenessé válásának folyamata és a kórházban való meghalás és az otthoni ravatalozás betiltása, vagyis intézményesülése szétzilálta az egész magyarság halálképét ebben a globalizálódó világban!

Régen is volt betegség és sokan meghaltak! Miért kell mindenkinek hogy 1000 évig éljen, ha már úgyis csak szenvedés az élete és utálja az egészet, úgy ahogy van! Hiába az egészség és a nyugdíjas kor, vagy a sok pénz, ha valaki nem arra fordítja az időt, hogy az élet minden egyes pillanatát élvezze! Ha nem ugrik fejest a tengerbe, ha nem sütteti az arcát a napsütésben és ha nem fakad arcára mosoly egy édes kisbaba láttán? Akkor minek élni mint egy robot? Csak hajtani az igát azért, hogy aztán legyen pénzem magamra, mert mindenki ezzel kezdi és mikor odaér, hogy van pénze, egyszer csak elfelejtette, hogy mit is akart! Mintha amnéziát kapnának az emberek! Kivész a szenvedély és az életöröm az emberekből!

Én a legjobban egyszer egy öreg nénin voltam meglepődve, aki megjárva a háborút és fogságot és kínzásokat és minden mást. Akkora nyugalommal és boldogsággal tekintett az életre, tele volt még 90 évesen is tervekkel és életörömmel! Igen a traumák és mérhetetlen szenvedés ellenére, megtanulta nem erről az oldalról személni az életet, hanem igen is ÉLNI AKART! …ÉS SAJÁT MAGÁT VÁLASZTOTTA ahelyett, hogy élő halottá változott volna, mint annyian a társadalomban!

ÉLJETEK és ÉREZZETEK! Mert, ezért vagyunk a földön!

Szóval én teljesen együtt érzek a haldoklóval és a családdal!
Sőt, a fogom a kezét és vele lélegzek módszerrel is! Mert mi is a tudatos légzés? Segít harmóniába kerülni önmagunkkal és a testünkkel és segíti az elengedést! Segít a központunkba jönni és a zavartságot és a félelmet elhessegetni! Ez az, amit tanítottak annak idején az Anasazik a HALÁL iskolában.
Együtt lélegeztek a haldoklóval és energiáik a közös légzésen keresztül összekeveredve, egy csodálatos szeretettel teli táncot jártak, lassan és elfogadással és elengedéssel és mélységesen mély együttérzéssel!

A légzéssel az ÉLETET választjuk!

Én is csodálatos dolgokat tapasztaltam a légzéssel kapcsolatban! Imádom, ahogy Quan Yin segíti az energiákat légzés közben és olyan mélységes egyensúlyt hoz, a légzésen keresztül! A légzéssel egyszerűen visszatérhetünk a központunkba, a teljes egyensúlyba és magunkba integrálhatjuk a többi dimenzióban található énjeinket! Egyszerűen sírni tudnék a boldogságtól, olyan szép egy ilyen tapasztalat!

A légzéssel az ÉLETET választjuk! A légzéssel MAGUNKAT választjuk!
Csak könnyedén az orrunkon beszívjuk a levegőt, mélyen be a hasunkba, figyelve, hogy csak a has emelkedjen! …és kifújjuk a levegőt! Egyszerűen csodálatos, lassan szépen ringatózva lélegzünk, ahogy a lágy nyári szellő ringatja a búzafejeket! Csak ki-be! Egyszerűen, szeretettel! Elfogadva és szeretve magunkat.
Érezd a levegő körforgását! Érezd önmagad!
Érezd a szíved légzés közben és érezd a spiritualitásodat!
Érezd a lelked és és érezd az Istenséged.
Lélegezz csak magadért!
Válaszd az életet! Válaszd MAGADAT!
Igen! Te vagy az ajándék!
Igen! Te vagy a teremtő!
Válaszd magadat!
Lélegezz!
Töltsd meg a tested energiával!
Szívd be jó mélyen a hasadba.
Igen! Majd engedd ki!
Szívd be az Univerzum energiáját!
Igen! Érezd a töltődést!
Érezd, hogy a levegő végigfut a testedben, és mindent megtölt nedvességgel és oxigénnel.
Érezd a karodban, az ujjad végében!
Érezd a lábaidban,
Érezd, ahogy végigfut a lábujjaidban!
Eltölti a tested!
Szívd magadba! Igen!
Érezd a gyógyító erejét!
Szívd be mélyen magadba!

Üdv Mindenkinek!

Copyright © Thomázy Tímea 2009
_________
Ez az írás a www.shaumbra.wire.hu Fórumában született
Kép: Anthony Butkovich www.abartist.com
Thomázy Tímea

A LÉLEK felfogása a magyar népi társadalomban

/in /by

A LÉLEK jelentése eredetileg ‘lélegzet, lehelet’ lehetett, (lélek, pára, lehelet néven, ill. történeti adatok tanúsága szerint a lélek szót ‘lélegzet’ értelemben is használták), a TESZ (Történeti Etimológiai Szótár) azonban megemlíti, hogy a konkrét ‘lélegzet, lehelet’ jelentésből már a finnugor korban kialakulhatott a szó átvitt értelmű ‘lélek, szellem’ jelentése. Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik – halálakor az utolsó lehelettel „kileheli lelkét”, „kiadja lelkét”, „kiszakad belőle a lélek”. (Részlet: “A lélek szó életrajza” cikkből)

A Néprajzi Lexikon szerint: a LÉLEK fogalma a magyar → népi hitvilágban több, különböző korú képzetből tevődik össze.

A lélek szó finnugor eredetű; rokonnyelvi megfelelőinek jelentése ’lélegzet’. A közelmúltban még fellelhető és egymástól több-kevesebb világossággal megkülönböztethető lélek-képzetek (lélek elképzelések – a szerk. megjegyzése) a következők: 1. lélekzetlélek (lélek, pára, lehelet néven, ill. történeti adatok tanúsága szerint a lélek szót ’lélegzet’ – tehát, mint a légzési tevékenység- a szerk. megjegyzése – értelemben is használták). Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik – halálakor az utolsó lehelettel „kileheli lelkét”, „kiadja lelkét”, „kiszakad belőle a lélek”. Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik – halálakor az utolsó lehelettel „kileheli lelkét”, „kiadja lelkét”, „kiszakad belőle a lélek”. E lélek a testtel szoros kapcsolatban van, akinek testéből eltávozik, az meghal. Szórványosan ismert a léleknek vérrel való eltávozására vonatkozó hit, amely szintén a lélek életfunkcióként való felfogására vall, és feltehetően elvérzéssel kapcsolatos halálnemekből nyerte eredetét. 2. A szabad lélek (árnyéklélek, képmáslélek): a testtől átmenetileg függetlenedhet; a hit szerint alvás idején eltávozik a testből, majd ébredéskor visszatér. Távozáskor dongó, vagy fehér egér alakját is öltheti. Fogalma szórványos történeti adatokból (→boszorkányperek) és hiedelemtörténetekből ismert. E sokszor félig tréfás történetek azonban – legalábbis a 20. sz.-ban – már nem mutatják a szabad lélek képzetének elevenségét. A „hálni jár belé a lélek” kifejezés feltehetően e lélek-elképzelésre utal. A magyar néphit nem ismeri sem testben elfoglalt székhelyét, sem mibenlétét.

Intenzívebb ismeretének területein általában a test árnyékszerű képmásának képzelik el, és a test különböző részeiben székelhet (fej, arc, homlok, hát stb.). Önálló magyar terminusa nem ismeretes (megkísérelték a fogalom vogul terminusát a magyar → íz szóval kapcsolatba hozni –, ez az összefüggés azonban egyelőre nem kellően bizonyított).

A szabad léleknek szerepe van a sámánhitű népek körében (→ sámánizmus). – E kétféle lélek-elképzelést magában foglaló, dualisztikus lélek-felfogás igen régi és a mai Európában már csak igen csökevényes formában lelhető fel; ill. dominál a léleknek, mint lélegzet-léleknek a felfogása.

A lélekre vonatkozó egyházi tanítás – mint a fentieknél differenciálatlanabb – nem befolyásolta e lélek-képzetekmibenlétét; az az általánosan elterjedt hit azonban, hogy a magzat félidős korában „kapja lelkét” (vagy az „isteni szikrát”), feltehetően ezzel függ össze. A test-lélek dualizmusának egyházi tanítása egybeolvadt a test-lélegzetlélek dualizmusával, ill. fenntartotta azt. (Isten „lelket lehelt” az első ember testébe.)

3. A halott lelkére vonatkozó, egész Európában a legutóbbi időkig elterjedt hit nincs pontos korrelációban a fentiekkel; több, egymás mellett élő, különböző korú képzet gyűjtőfogalma, amelyek közül némelyik összefügg a lélegzet-lélek, vagy a szabad lélek, képzetével. E hit részint a halotti szokások hagyományos rendjébe tartozó gesztusok, cselekmények magyarázataiként él, részint a visszajáró halottal vagy a →halottlátók túlvilági életre vonatkozó tudósításaival foglalkozó hiedelemtörténetek tartozéka. Nehezen dönthető el, hogy az egyes elemek közül melyeknek volt eleven hiedelem-hátterük, melyek voltak a magyar népi hitvilág tényleges részei.

Ezek a különböző megnyilvánulási formákban jelentkező elemek a következők:

A halálesettel kapcsolatos ablaknyitás (→ halál) magyarázata (a kiszálló léleknek csinálnak szabad utat) a halott lelkének lélegzetlélekként való felfogására vall, ugyanakkor általános az a hit, hogy a halott még halála után egy darabig érzékeli a körülötte levő dolgokat, sőt egy szórványadat szerint jóllakik a virrasztóban (→ virrasztás) körülötte fogyasztott ételek párájából; tehát a holttest csak bizonyos életfunkciókat vesztett el, másokat megtartott. Ez és a → halott etetésének mindazok a formái, amikor a még jelenlevő, felravatalozott halottat látják el étellel-itallal, a halottnak élő holttestként való elképzelésére vallanak. E hit feltehetően megelőzte a halott lelkének bármiféle elképzelését, de több-kevesebb intenzitással tovább élt a meghalt test – továbbélő lélek dualisztikus elképzelése mellett.

Talán szintén e felfogásra vall az az általánosan elterjedt hit, hogy a terhes halott megszüli gyermekét a koporsóban. A → halotti melléklet szokásának eredete szintén az élő holttest elképzelésben keresendő, a mai Európában azonban már elsősorban → túlvilági szükségletek fedezéséről van szó; a túlvilággal kapcsolatos elképzelések pedig világosan a halottak ott-tartózkodó árnyéklelkére utalnak.

Szintén az árnyéklélek képzetén alapszik az az egész Európában általánosan elterjedt hit, hogy a lélek a halál beállta után egy ideig a holttest közelében tartózkodik. A lélek végleges túlvilágra távozásának különböző időpontjai ismeretesek: a temetés napja, következő haláleset – addig őrt áll a temető kapujában –, 3 nap, 1 hét, 2 hét, 6–7 hét, 30 nap, 40 nap stb. Európa minden részén – a magyar nyelvterületen is – egyidejűleg több határidő ismert. A halotti szokások némelyike éppen a lélek végső eltávoztának hitével összefüggésben kapcsolódik e dátumok valamelyikéhez; máskor ezek csak mint a szokáscselekmények hagyományos időpontjai ismertek.

A magyar nyelvterületen ezekhez az időpontokhoz a következő cselekmények, előírások és tilalmak kapcsolódnak: míg ez az idő le nem telik, a halott holmiját rendben kell tartani, nem szabad használni, értékesíteni, elajándékozni. Nem szabad a ház elé vizet önteni, mert leforráznák az ott-tartózkodó lelket. A léleklátó nem tud a halottal beszélni, mert az még nincs a túlvilágon. A ház körül tartózkodó lélek jelenlétét különböző módokon, főleg zajkeltéssel jelzik. Ezekhez az időpontokhoz kapcsolódik a magyar nyelvterületen ismeretlen, főleg DK- és K-Európában általánosan elterjedt emléktorok (→ halotti tor) tartásának szokása, valamint a → gyász időtartama is.

Mindezekkel egyidejűleg általános hit volt, hogy a halott ebben az időszakban még visszajárhat (pl. temetés utáni első éjjel visszajön a szállást megköszönni, ezért ételt kell neki készíteni). A → visszajáró halott hite eleven volt még a 20. sz.-ban is; hiedelemtörténeteknek is igen kedvelt témája. A visszajárás legáltalánosabb módjai, ill. jelei: az álomban való megjelenés, a zajkeltés (edények csörömpölése a polcon, zörgés a padláson), tárgyak elmozdulása (pl. vödör füle felemelkedik); de mindezen, az árnyéklélek képzetkörébe sorolható jelenségek mellett ismert a testi valóságban megjelenő, sírjából kikelő halott alakja is. A végleges eltávozás időpontja sok helyütt a halott utolsó vendégül látását jelenti.

A temetkezési szokások hagyományos rendjébe tartozó, a visszajárás megakadályozását célzó szokások (→halott kivitele) hiedelemháttere magának a visszajárás hitének tényén túl nem világos. Általános hit, hogy a visszajárást megelőzendő, ill. megszüntetendő, a halott halottlátó útján, vagy álomban közölt kívánságait teljesíteni kell. Ezek általában életében teljesítetlen tartozásának kifizetésére vagy valamilyen neki hiányzó dologra (ruha, élelem, használati tárgyak) vonatkoznak.

(→ még: animizmus, → halotti szokások, → kísértet, → vámpír)

Irodalom: Szendrey Ákos: A magyar lélekhit (Ethn., 1946); Paulson, Ivar: Die primitiven Seelenvorstellungen der nord-eurasischen Völker (Stockholm, 1958); Lixfeld, Hannjost: A Guntram-monda Paulus Diaconusnál (AT 1645A) (Ethn., 1970).

Forrás: Néprajzi Lexikon ; A lélek szó életrajza
Fotók: Dr. Vizúr János www.vizuart.com