Tag Archive for: Légzés

Nyomtatás Letöltés PDF-ben 

DreamWalk tapasztalatok
Lea Hamann írása

Csörgött a telefonom. “A segítségedre van szükségem, rákos vagyok már 10 éve és nem akarok meghalni. Tudnál nekem segíteni?” kérdezte egy izgatott hölgy. Vettem egy mély lélegzetet és azt mondtam: “Nem vagyok biztos benne, hogy tudok neked segíteni abban, hogy ne halj meg de én igazán szeretnélek megtanítani, hogy hogyan lélegezz.” És így el is kezdődött. A kliensem hívott minden héten hogy megtanulja a mély tudatos légzést. A harmadik közös foglalkozásunk után, azt mondta nekem, hogy nagyon relaxáltnak érzi magát miközben lélegzik és, hogy az az intenzív fájdalom amit folyamatosan érzett, rövid pillanatokra eltűnt. Az ügyfelem szakértője volt mindenféle típusú energia munkának, gyógyító technikáknak, mindenkit és mindent ismert. Amit felfedeztem az az volt, hogy egyik általa ismert technika sem hozott szeretetet az életébe. Ami az összes technikában közös volt az az, hogy segítettek neki egyre mélyebben és mélyebben belemerülni az elméjébe, a félelmébe és a mély áldozati energiába.

Van egy olyan kép, melyet az áldozati energia hoz létre és elsősorban azok az energiák, melyek az elmével dolgoznak, néhány évvel ezelőtt majdnem egyenesen belesüllyedtem abba az energiába. De most már ismerem a Légzést, tehát a lélegzetem könyed kellemességében tudok maradni, bármilyen gondolati vihar is tombol az ablakaim előtt. Megteremtettem a biztonságos és békés teremet, ahol az ügyfeleim elméje nem tud megzavarni. Egyik terápiás foglakozás a másik után és a klienseim élvezték a közös nyugodt terünket. Minden egyes foglalkozásra a halálfélelmével és a fájdalmainak történetével érkezett – és áttekintettük az összes dolgot az alapokig, hogy feloldjuk és túllépjünk rajtuk miközben lélegeztünk.

A csata, melyet a kliensem vívott a betegsége és a teste ellen és saját maga ellen, azt okozta, hogy elakadt, leragadt, mert a harcolás ezt teszi. Nem tudsz lélegezni és harcolni egyszerre, tehát a foglalkozásainkon megtanult egy új módot arra, hogy önmagával együtt legyen – egy sokkal szeretetteljesebb és szelídebb módot. A szavai könyedebbek lettek. Az a mód, ahogy önmagáról beszélt sokkal szeretetteljesebb lett. Egy kis csodát ünnepelhettünk, mikor legelőször képes volt nevetni saját magán.

Természetesen beszéltünk arról is, hogy milyen szituációban van, a félelmeiről a haldoklással kapcsolatban és a betegségéről. Lélegeztünk és rengeteg régi energiát engedtünk el – számos eddig zárva tartott ajtó meg tudott nyíllni. Az egyik nap elértünk egy ponthoz, ahol észrevette, hogy neki valójában volt választási lehetősége. Korábban nem rendelkezett ilyen tudatossággal. Az élete a küzdelmekről szólt, a dolgokkal való megbírkózásról és a túlélésről. Most volt az első alkalom, hogy lehetősége volt választani. Azt mondtam neki, hogy hagyja meg magának ezt a választási lehetőséget egy darabig és jöjjön vissza, amikor már többet tud róla. A következő alkalommal, amikor felhívott, a hangja más volt könnyed volt és gyengéd. Azt mondta: “Tudod, az elmém mindig is azt mondta, hogy túl kell élnem, harcolnom kellene a betegségemmel, de a szívem azt mondja: Haza akarok menni. Tudnál nekem segíteni abban, hogy haza jussak?” Ezzel a mi DreamWalkunk elkezdődött.

Beszélgettünk a halállal kapcsolatos felfogásáról. Azt mondta: ” A halál az hideg, a halál az a sötétség és a halál az az anyám sikolya, aki meghalt, mikor még fital voltam.” Én már elég sokszor megtapasztaltam magának a halálnak ezt a területét, hogy ismertem azokat a sötét szakadékokat, de ismertem a haldoklás gyengéd és méltóságteljes módját is. Ismerem a halál szépségét. Ezért meghívtam, hogy hagyja el azt a sötét területet és próbáljon ki másikat. Viccelődtünk azon, hogy egy házat számos módon el lehet hagyni. Bizonyára ki tudsz ugrani az ablakon keresztül. Áshatsz egy lyukat a padlón és a ház alapozásán keresztül, vagy egyszerűen kinyitod az ajtót és kisétálsz rajta. Hogy szeretnéd elhagyni a házad? Hogy szeretnél meghalni?

A konzultációinkon, melyeket már napi rendszerességgel tartottunk, megízleltük a halál szelíd és gyengéd terét. Lélegeztünk együtt, egyensúlyba kerültünk a testünkben és aztán megnyíltunk az azon túli szintekre is. A testen túli területek felé, a fizikális tüdő lélegzetén túlra, a 3 dimenziós világunkon túlra. A halál az egy nyitás, egy megnyílás valami más felé, számodra valami sokkal többet jelentő dolog felé. Tehát hagytuk, hogy minden egyes lélegzet egyre többet nyúthasson számára ebből az új tapasztalásból. Egyre többet önmagából. A lélegzet elvezette őt ahhoz, hogy gyengéden a saját lelke karjaiba hulljon, mely már várt rá. Csak arra várt, hogy a karjaiban tarthassa, hogy vele lehessen. A kliensem szerelmes lett abba a térbe, abba az állapotba. Hetekkel azelőtt ő mindig csak beszélni akart és vitatkozni és átbeszélni a problémáit velem. Most pedig folyton azt kérdezte, hogy “Elkezdhetnénk most azonnal a légzést?”

Azóta, hogy meghozta a saját döntését arról, hogy elhagyja a fizikai testét, a teste elkezdett lelassulni és bizonyos mennyiségű fájdalmat is érzett, mivel a teste olyan sok energiát raktározott el magában. Mivel a rák átterjedt az egész testére, a tüdeje megtelt folyadékkal. Minden második napon le kellett hogy csapolják a folyadékot belőle, így a légzés nehezebbé vált. Köhögni kezdett és a lélegzetvétel már nagyon fárasztóvá vált számára. Így felfedeztük, hogy “A tüdőm nélkül is képes vagyok lélegezni! Túl tudok lépni a tüdőmön és képes vagyok lélegezni a teljes testemmel! Még a füleimmel is tudok lélegezni!” (A kliensem lánya visszajelzett nekem, hogy ezek után a légzéses konzultációk után az anyukája kivirult és még járni is tudott.) Megtapasztaltuk, hogy ő valóban képes volt a testén túllépni, miközben, a fájdalom áttranszformálása és az elengedési folyamat elég intenzíven zajlott. A célunk az volt, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a testet, hanem az, hogy segítsük az átalakulást megtörténni egy méltóságteljes és könnyed módon.

Néhány nap eltel és hirtelen ott termett egy erős ritmikus ütem, mely a teljes lényét sugározta a külvilág felé. Már korábban tapasztaltam ezt a tipusú ritmusos ütemet a várandós nőkkel folytatotta munkám során. “Szóval ez a halál ritmusa”–  gondoltam. Lassú volt, gyengéd és minden egyes nappal egyre gyakoribbá és uralkodóbbá vált. Egyik nap jelen volt a testében, a következő nap nagyon messze járt.

A családja abban az időben elkezdett egyre többször kapcsolatba lépni és konzultálni velem. Megijesztette őket, hogy látták nem képes többé világosan beszélni, vagy gondolkodni. Mondtam nekik, hogy ez az elengedési folyamat része. Minél előbb elengedi az elméjét, annál egyszerűbb lesz az átkelése. Éreztem, hogy a jelenlétem segített kiegyensúlyozni a szituációt a családben azzal, hogy beszélgettem a lányaival – még a férjeik is elkezdtek emaileket írni nekem. Néha az apró dolgok zavarnak össze minket, mikor egy személy haldoklik. A családtagok elfelejtenek aludni, pihenni vagy akár még enni is, mert annyira el vannak foglalva azzal, hogy megértsék mi is történik. Azon aggódnak, hogy lekésik a halál pillanatát, vagy hogy lemaradnak egy fontos pillanatról, amikor az utolsó szavait szeretné a haldokló elmondani. Így hát azt mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg, menjenek haza, egyenek és aludjanak és értsék meg, hogy most már érezhetik is az anyukájukat és nem csak úgy, vagy olyankor amikor látják, vagy megérintik őt.

Egyik nap az átkelésének ez a ritmikus üteme oly messzire vitte őt, hogy a lelkének a nagyobbik része már messze járt. Ezen a napon abbahagytam a hús evést (a DreamWalker iránymutatások szerint cselekedtem) és elkezdtem az egy órás tudatos légzésem. Még nem hagyta el teljesen a testét, de az energiájából sok már elhagyta a mi dimenziónkat. Gyermekként féltem a földközeli birodalmaktól. Képes voltam az összes szellemet és elhunyt embert észre venni, meglátni és érezni a jelenlétünket. Így, eléggé meg voltam lepve, amikor a földközeli birodalmakba léptünk át vele együtt és egyáltalán nem tapasztaltam félelmet. Néhány nap eltelt. Minden egyes nap egyre több energiája távozott ebből a három dimenziós állapotból. Nyugodt volt. Lassan kiépült a családjával is a kapcsolatunk és éreztem, hogy a fizikai halálának a napja egyre közeledik.

Nem sokkal azután, hogy elhagyta a testét, képes voltam megérezni a kliensem múltjából egy sötét energia hullámot, halál-emlékeket, melyeket korábban megtapasztalt előző életei során és olyan halál-ösvényeket, melyek a családjában történtek. Ezeknek az energiáknak hihetetlen húzó ereje volt. Ezek hívogatták – újra – hogy ismét belezuhanjon a halálnak ezen űrjébe, hogy megtapasztalja a félelmet, a fájdalmat és a magányt. A közösen elvégzett munkánk minden tiszteletével együtt is tudtam, hogy nem tudom tétlenül nézni, hogy a lénye le lesz húzva arra a sötét helyre. (Abban a pillanatban a lánya épp felhívott azzal, hogy  “Valami hátborzongatót érez. Azt érzem, hogy az anyukám nem tud meghalni. Úgy érzem, hogy valami elakadt. ”) Szóval ő is érzékelte ezeket a régi energiákat, természetesen.

Kimenekülés a sötét depresszív állapotból, korábban még soha sem csináltam ilyet, mondtam a lányának, hogy üljön le az anyukája ágya mellé és lélegezzen úgy 30 percig, miközben én is lélegzek majd velük. Tart állapotba kapcsoltuk a Telefont, és elkezdtem lélegezni. A kliensemet összegubbasztva és tele félelemben találtam. Amikor megérezte a jelenlétemet, megnyílt egy kicsit. Az egyik lábamat az Anaszázi ösvényre raktam és hívni kezdtem, majd újra szólítottam. Aztán újra hívtam, még egyszer. Majd hirtelen kijött a transzállapotból és éreztem, hogy az energiái ismét áramlanak. Amikor a lánya újra felhívott azt mondta , hogy a fények és a szoba illata dramatikusan megváltozott. A kliensem arca nyugodt és pihent volt. Ismételten – kimenekülés a sötét depresszív állapotból – mondtam neki, hogy mossa meg az anyukája kezeit és a lábát és tegyen be valami könnyed klasszikus zenét a szobába. A következő reggel, csendesen elhagyta a testét. A kórház emberei és a család arról számoltak be hogy egész nap a szobában volt egy csendesen izzó fény.

Maga a Dreamwalk könnyű és nyugodt volt. Imádom azt az átalakulást, mely a Dreamwalk alatt történik. Az elmúlt életek energiái feloldódnak és az emberi személyisége mögül az angyal ragyog keresztül. Az út során annak a klasszikus zenének a viszhangját éreztem, melyet a szobában játszottak le, olyan volt, mintha egy fényszál hívta volna őt a Virágok Hídja felé. Olyan volt, mint a muzsika – a családjától érkező szeretet muzsika, mely átszűrődött azon a zenén. 12 órával később elértük a Virágok Hídját. A kliensem nagyon sokat változott, ez már nem az emberi lény, hanem az angyali lény hazatérése volt. Tele tapasztalásokkal, tele élettel. Oly sok szépség van abban a Hídon való átkelési pillanatban. Olyan szépség, melyet nehéz szavakba önteni. Minden értelmet nyer. Minden áramlik. Nincs szégyen, sem bűntudat, sem pedig sajnálkozás – az csupán az élet megünneplésének egy pillanata, az csupán egy csodás és szeretett angyal ünneplésének a pillanata.

Az angyalok találkoztak vele a híd közepénél. Elköszöntünk és néztem ahogy lassan elmegy, haza. Egy mély lélegzettel, elengedtem a Hidat, a Kristály Birodalmakat, elengedtem a Földközeli birodalmakat és visszatértem a testembe, a szobámba és a székemre, amelyen ültem. Jól esett teljesen jelen lenni a testemben a több napos két-világ közötti létezés után. Jól esett, de furcsa is volt rájönni, hogy soha többé nem fogom érezni a kliensem jelenlétét. Annyira használtnak éreztem magam, mikor magam melett éreztem. Néhány napba telt hogy pihenjek és újra összekapcsolódjam magammal.

Mondhatom, hogy Dreamwal-ozás az egyik leggyönyörűbb kaland, melyet két ember megoszthat egymással. Később észrevettem, hogy a családra is elég nagy hatással van a a DreamWalkozás. Találkoztam a kliensem családjával a DreamWalk után két héttel. Láttam egy kis szomorúságot, néhány könnyet itt-ott. De nem volt az a bánat és pusztulás érzés, melyet általában érezni, amivel találkozol egy ember halála után. Mindenki megváltozott, átalakult és oly sok dolgot engedett el.

Ez az új kezdet, az élet és a szépség egy valódi megnyilvánulása volt.

Magyar fordítás: Thomázy Tímea 2014.

Lea Hamannról:
1982-ben született, Lea Hamann együttérző segítőként tevékenykedik és azok segítője és iránymutatója, akik spirituális ébredési folyamatukon mennek keresztül. Légzés oktató és segít az embereknek újra kapcsolódni a saját feminin energiájukkal egyéni konzultációk és szemináriumok során. Lea Hamann számos éve a feminin energiák megtestesítésén munkálkodik. 2007-től Szófiát kezdte közvetíteni a nagyközönség számára. 2007. márciusától beszél rajta keresztül Szófia a havi csatornázások, közvetítések során. Szófia meghív minket arra, hogy ismerkedjünk meg újra vele és hogy fogadjuk be a lelkünk feminin energiáját. Azóta Szófia bölcsessége és szeretete elválaszthatatlan lettLea munkájától. A havi csatornázások, közvetítések ingyenesek és elérhetők a Lea weboldalán.

Forrás: crimsoncircle.com